2009. augusztus 30., vasárnap

Egészségbiztosítás - Medicare

A kanadaiak által csak "Medicare-ként" emlegetett egészségügyi biztosítási rendszer alapja, hogy mindenkire kiterjed és közfinanszírozású. Nincs egyetlen országos terv, a tíz tartomány és három majdnem-tartomány saját biztosítási programmal rendelkezik, amelyek bizonyos pontokon összekapcsolódnak.

A "Canada Health Act" értelmében minden biztosított személy jogosult a "biztosított szolgáltatások" igénybevételére, ezek általában szükségesnek ítélt orvosi beavatkozások, évenkénti felmérés etc.

Ha turistaként vagy diákként tartózkodunk az országban, nem vagyunk jogosultak a programban való részvételre: orvosi ellátását nyilván kapni fogunk, de nem árt, ha az utazási biztosításunk apróbetűs részeit is átolvassuk, mielőtt itt akarunk gyökérkezelésre járni.

Ha azonban bevándorlóként ill. szakképzett munkásként érkezünk, első útunk a tartományi egészségbiztosítási szervhez vezessen. Ezekhez linkek ITT.

---

Quebecben ez a szerv a Régie du l'assurance maladie (RAMQ). Ha az érkezésünket követő napokban becsattogunk a lakhelyünkhöz legközelebb eső irodájukba (sajnos, ez csak személyesen megy), akkor kb. két héten belül már birtokunkban lesz leendő biztosítási kártyánk, amely azonban csak a harmadik hónaptól "élesedik", tehát a kézhezvételtől számított két és fél hónapban még csak óvatosan betegeskedjünk, de terhesek pl. lehetünk, a járulékos orvosi vizitek költségeit utólag fedezni fogja a tartományi terv.

A RAMQ szabályozása szerint mindenkinek rendelkeznie kell "Prescription Drug Insurance" (azaz vényes gyógyszerekre szóló) biztosítással, amely helyzetünktől függően lehet a munkahelyünk által nyújtott csoportos biztosítás, illetve a RAMQ közbiztosítása. A belépési feltételek és díjszabások nagyon különbözőek lehetnek, erről nem is írnék. A munkahelyi biztosítást általában a fizetésből vonják, míg a RAMQ biztosítását a következő évi adóbevallásnál kell fizetni.
Amit érdemes tudni, hogy ha a munkahelyünkön van csoportos biztosítás, a házastársunknak viszont nincs munkája, akkor ő is a mi biztosításunk alá vehető általában, ahogy a 18-ik életévüket be nem töltött gyerekek is. (Bizonyos feltételek mellett azután is). Ha mindkét házastárs dolgozik, akkor érdemes összehasonlítani a két cég által nyújtott biztosításokat, a díjakat, és aztán dönteni, hogy éri meg jobban.

Hova fordulhatunk, ha baj van?

1. Ha kicsi a baj vagy "nem sürgős", esetleg beutaló kellene szakorvoshoz, a
háziorvosunkhoz (GP vagy "family doctor") célszerű fordulni. Quebecben jelenleg nagy gond, hogy nincs elegendő háziorvos, a meglévők nem vállalnak új betegeket stb., de ha olyan mázlink van, hogy mégis találunk orvost (a lehetőségeinkről bővebben ITT), a bokaszalagszakadásra hat hónappal későbbre kapunk csak időpontot (megtörtént eset)... Ilyen esetekben jól jön a
2. a CLSC (CSSS), azaz a közegészségügyi központ. Itt mindig van orvos, aki megvizsgál, felír, beutal, ellenben a rendszerből adódóan előfordulhat, hogy hat különböző látogatás alkalmával hat különböző orvos lát majd minket. Aki szereti a változatosságot... Na jó, nem viccelek, tényleg nem a legjobb megoldás, ellenben gyorsabb. És olcsóbb is.
3. Ha nagy a baj, akkor egyrészt hívhatunk mentőt (911 - csak a magánbiztosítás állja, így annak hiányában 65 év alatt fizethetünk, mintha taxival mennénk) vagy megnézhetjük a legközelebbi
kórház ügyeletét. Ez utóbbival az van, hogy ha csak nem élet-halál kérdésről van szó, nem szeretik az orvosok, és ennek megfelelő gyorsasággal reagálnak érkeztünkre. Persze, meghallgatnak meg talán még valami gyógyszert is adnak nagy hirtelen a köhögésünkre, de aztán reggel 9-ig nem látunk senkit.

A szakorvosoknál szintén nagy a várakozási idő, nem csak a diagnosztizálás, hanem a kezelések tekintetében is.

A fogorvosi kezelésekre vonatkozó biztosítás nem kötelező országosan, így ha a munkáltatónk nem nyújt ilyet és mi sem fizetünk egy magánbiztosítást, drága mulatság lehet a fogorvoshoz járni. Quebecben 10 éves kor alatt ez tartományilag finanszírozott.

---

Ontarióban is az eü. kártya (OHIP Card) az üdvösség kulcsa, ennek birtokában juthatunk hozzá az orvosi kezelésekhez. Hasonlóan Quebechez, itt is a megérkezésünktől számított három hónap után lép életbe számunkra a rendszer. A feltételek nagy vonalakban: kanadai állampolgár vagy állandó lakos, akinek Ontarióban van a bejelentett állandó lakcíme és az év 12 hónapjából minimum 153 napot ezen a címen tölt.
Az OHIP-kártya nem fizeti az orvos által felírt gyógyszereket, így ahhoz külön (magán-)biztosítást kell kötnünk.
A jelentkezési lapot vagy az itt feltüntetett irodákban kérhetjük vagy innen tölthetjük le. Kitöltés után pedig vigyük be a legközelebbi irodába. Hogy milyen egyéb dokumentum szükséges még a jelentkezéshez, itt egész részletesen elolvashatjátok, de röviden három fontos dolgot kell bizonyítanunk:
- az állampolgárságunkat vagy azt, hogy jogosultak vagyunk az OHIP-ra (pl. a PR kártyánkkal),
- azt, hogy van lakhelyünk Ontarióban,
- illetve a személyazonosságunkat.

Quebechez hasonlóan Ontarióban is mindenkinek van saját családi orvosa (family doctor). Hogyan találhatunk egyet?
1. Első körben érdeklődjünk barátaink, családtagjaink között, hogy az ő orvosuk fogad-e új betegeket.
2. Regisztrálhatjuk magunkat a Health Care Connect programba, ahol ajánlanak nekünk orvost.
3. A Doctor Search weboldalon is kereshetünk magunknak a lakhelyünkhüz közeli szakembert.
4. Ezeken felül használhatjuk a Yellow Pages-t, segítséget kérhetünk a helyi kórházban vagy a settlement agency-nél.

Ha nincs még családi orvosunk (vagy nem kapunk időben időpontot), de segítségre van szükségünk, a családi orvoson kívül is vannak más lehetőségeink:

1. Walk-in Medical Clinic
Ezek a kórházi ügyeletek, ahol a családi orvossal ellentétben nincs időpont, így gyakran hosszú várakozási időre kell felkészülni. Mindenképpen vigyük magunkkal az OHIP kártyánkat, mert anélkül nem kapunk ellátást. Itt kereshetünk rá a helyi ügyeletekre.

2. Ontarióban is léteznek közegészségügyi központok, itt ezeket CHC-nak (Community Health Centre-nek) nevezik; szintén non-profit szervezetek, amelyek más, egyéb programokkal is igyekeznek segíteni. (Ha nincs OHIP kártyánk, talán itt akkor is kaphatunk segítséget.)

3. Egy másik remek kezdeményezés a TeleHealth Ontario,
ami non-stop ingyenesen hívható szám: 1-866-797-0000, ahol hivatásos nővérek fogadják a kérdéseinket és segítenek eligazodni a kezdetben biztosan kacifántosnak tűnő rendszerben. Lehetőségünk van arra, hogy elmondjuk problémánkat, betegségünk tüneteit, ami alapján a szakember továbbirányít minket, ahol a szükséges kezelést megkaphatjuk vagy javasolhat számunkra valamilyen otthoni gyógymódot is.

Vészhelyzet esetén itt is a 911-t kell hívnunk, ahol ha nem beszélünk angolul, akkor is kaphatunk segítséget, hiszen az angolon felül több, mint 140 nyelven kaphatunk tolmácsot.
Az Ontario Immigration honlapján mindezekkel kapcsolatban sok más hasznos infót olvashatunk még.

2009. augusztus 15., szombat

Ideiglenes munkavállalás Kanadában


A Kanadába való bevándorlás mellett eddig nem ejtettünk még szót az ideiglenes munkavállalásról. Mivel sokan kérdeztek levélben erről a témakörről is, így reméljük, segítségetekre lesz ez az összefoglaló cikk is a munkavállalás alapjairól.


A hivatalos adatok szerint minden évben több, mint 90.000 külföldi érkezik Kanadába, hogy ideiglenesen munkát vállaljon az országban. A legtöbb szakma esetében szükséges beszereznünk a munkavállalási engedélyt, de persze ezalól is van néhány kivétel. Az elbírálás ideje nagyban függ a szakmától, amiben dolgozni szeretnénk.



A kanadai munkavállalás néhány alapvető és fontos információ:

  • Az itteni munkáltató segítségünkre lesz a folyamatban, kideríteni pl. hogy alkalmasak vagyunk-e ideiglenes munkavállalónak. Előfordulhat, hogy a munkáltatónak szakmai vélemenyt kell kérnie a HRSDC-tól (Human Recourses and Social Development Canada). Az ő véleményük erősíti meg, hogy a munkáltató betöltetheti az állást külföldi munkavállalóval. (Azt nézik meg tkp., hogy a külföldi munkavállaló nincs-e negatív hatással a kanadai munkaerőpiacra.)
  • A Kanadában való munkavállaláshoz meg kell felelnünk bizonyos alapkövetelményeknek, hogy beléphessünk, illetve itt maradhassunk az országban. Ehhez gyakran szükséges vízumot igényelnünk. Bővebben erről itt.
  • A munkavállalási engedély nem számít bevándorlási dokumentumnak, azaz nem jogosít fel, hogy Kanadában éljünk hosszútávon. Hogy állandó lakosként maradhassunk, valamelyik bevándorlási kategórán belül kell a kérelmet elindítanunk, pl. szakképzett munkaerő. (A bentlakásos nanny-knél kicsit más a helyzet, azaz ők maradhatnak hosszabbtávon, ha megfelelnek bizonyos követelményenek. Erről kicsit bővebben a cikk végén.)
  • Ha nemcsak egyedül, hanem családdal szeretnénk érkezni, akkor a házastárnak/élettársnak, illetve a gyermeknek is jelentkeznie kell. Ha együtt adjuk be a papírokat, akkor nem kell mindenkinek külön-külön, elég csak a saját beadványunkon feltüntetni az ő adataikat is. Abban az esetben, ha csak később csatlakoznak, akkor külön nyomtatvány szükséges. A kapcsolatokat természetesen majd bizonyítanunk kell.

Ha egy családtagunk szeretne dolgozni Kanadában

Abban az esetben, ha mi megkaptuk a munkavállalási engedélyt, a hozzánk csatlakozó családtagok is élvezhetik ennek előnyét, azaz ők is dolgozhatnak az országban – bizonyos feltételek mellett. Első körben meg kel tudnunk, jogosultak-e ún. „nyitott” munkavállalási engedélyre, amely lehetővé tenné, hogy bármilyen munkakörben elhelyezkedhessenek. Ez azt is jelentené, hogy nem lenne szükség a HRSDC hivatalos véleményére. Persze bizonyos munkákhoz orvosi igazolás vagy a szakmához szükséges papírok kellenének majd.

A házastárs (bizonyos esetekben a gyermek) nyitott munkavállalási engedélye attól is függ, hogy mi milyen szintű munkát töltünk be Kanadában. Másrészt a munkavállalási engedélynek min. hat hónapra kell szólnia. A családtagoknak minden esetben saját maguknak kell az engedélyért folyamodniuk, amit már megtehetnek akkor is, amikor mi magunk adjuk be a saját kérvényünket. Ha csak később csatlakoznak hozzánk, akkor beadhatják a kérvényüket akkor is, ha már itt vannak.


A külföldről való jelentkezésről

Ahhoz, hogy Kanadán kívül jelentkezzünk ideiglenes munkavállalónak, a következő dokumentumokkal kell rendelkeznünk:

  • Munkaajánlat egy kanadai munkáltatótól,
  • Kitöltött adatlappal, ami bizonyítja, hogy megfelelünk a szükséges követelményeknek (Immigration and Refugge Protection Act és az Immigration and Refugee Protection Regulations), ÉS
  • Írásos engedély, hogy a HRSDC szerint a munkáltató betöltetheti az állást külföldi munkavállalóval. (Ennek neve a “pozitív munkaerőpiaci vélemény”)

Mindezek birtokában:

  • Meg kell erősítenünk szándékunkat a hivatalos szakember előtt, hogy engedélyünk lejárta után elhagyjuk az országot.
  • Elegendő pénzt kell felmutatnunk annak bizonyítékául, hogy ittlétünk alatt el tudjuk tartani magunkat és családunkat.
  • Bizonyítanunk kell, hogy bűntetlen előéletűek vagyunk és meg kell erősítenünk, hogy nem jelentünk veszélyt Kanadára.
  • A jó egészségi állapot is követelmény, amihez esetleg orvosi vizsgálat is szükségeltetik.

Munkakörök, melyek nem igényelnek munkaengedélyt:

  • Business visitors
  • Foreign representatives
  • Family members of foreign representatives
  • Military personnel
  • Foreign government officers
  • Students working on campus
  • Performing artists
  • Athletes and coaches
  • News reporters
  • Public speakers
  • Convention organizers
  • Clergy
  • Judges and referees
  • Examiners and evaluators
  • Expert witnesses or investigators
  • Health-care students
  • Civil aviation inspectors
  • Accident or incident investigators
  • Crew members
  • Emergency service providers

Mindezekről bővebben itt olvashattok.


Speciális csoportok

Ahogy szinte mindenben, kivételek a munkavállalói vízum esetében is vannak. Így tehát van néhány kategória, melyeknek megvan a saját maguk követelményrendszere, és nem szükséges hozzájuk az általános munkavállalói vízum (vagy jóval gyorsabban történik a kérelem feldolgozása, mint a többi esetben). Íme a három kategória:


  1. Information technology workers
  2. Live-in caregivers
  3. Business people

A második csoportról pár szóban:


A Live-in caregivers programba olyan egyének jelentkezhetnek, akiknek van képzettségük a gyermekgondozást, idősgondozást vagy sérült személyek gondozását illetően felügyelet nélkül. Értelemszerűen a bentlakásos gondozók abban az otthonban/házban is laknak, ahol dolgoznak.

Mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak végig kell mennie egy bizonyos követelményrendszeren. Ha ebbe a programba szeretnénk jelentkezni, kimondottan az ehhez a programhoz összeállított jelentkezési adatlapot kell kitöltenünk. Az ezzel kapcsolatos részletes infók itt olvashatók. Akik Quebec tartományban szeretnének dolgozni, azok számára a fenti link helyett ezt az oldalt látogassák meg.

Bizonyos idő ledolgozta után a live-in caregivers jelentkezhet letelepedési engedélyért, a feltételekről itt olvashattok.

Ha túl vagyunk az alapinformációk összegyűjtésén, és az állásajánlat is a kezünkben, akkor a jelentkezési lapok innen tölthetők le és minden más hasznos információ is megtalálható a hivatalos honlapon.