2009. január 25., vasárnap

Hochelagától Montreálig - Észak-amerikai joie-de-vivre

Montreál Kanada második legnagyobb városa, Quebec tartomány legnagyobbja - de nem a tartományi székhely, az Quebec City. Nevét a város közepén emelkedő „hegyről”, a Mount Royalról kapta (232 m, jó esetben is vakondtúrás). Lakosainak száma a 2006-os népszámláláskor 1,620,693 fő, hivatalos nyelve a francia.

Montreál a Szent-Lőrinc folyón elhelyezkedő sziget, amelyen 19 kerület (borough) együttesen alkotja Montreál várost és 15 különálló városka osztozik még rajta. (Ezek 2002-2006 között szintén Montreál városhoz tartoztak - "Egy sziget, egy város", álmodta meg Pierre Bourque polgármester, de bele is bukott).

A kezdetekről röviden:

A mai Mount Royal lábánál a Szent-Lőrinc folyó mentén élő irokéz indiánok alapították Hochelagát, ezt kb. 1500 fős települést, amit az 1535-ben érkező Jacques Cartier a franciák számára követelt.

A Hochelaga név jelentésében nem biztosak a kutatók, azt feltételezik, hogy az irokéz „osheaga” szóból származik, ami „nagy örvényeket” jelent és ebben a formájában vszínűleg a folyóra, illetve a Lachine Rapidsra (a folyó egy szakasza) utal inkább, semmint a településre.

1611-ben Samuel de Champlain szőrmekereskedő állomást alapított itt, az akkori vámház helyén ma helytörténeti múzeum áll, a Pointe-Á-Calliére.

1639-ben érkezik az első katolikus misszió, a Ville-Marie-nak keresztelt település kormányzója Paul Chomedey de Maisonneuve.

1759-ben a brit hadsereg győzelmet arat a franciák felett Quebec City közelében (Ábrahám-mezei csata), és 1760-ban elfoglalják Ville-Marie-t.

1763-ban a Hétéves Háború végével a Párizsi Béke részeként Új-Franciaország hivatalosan is angol uralom alá kerül.

1832-ben megalakul a mai Montreál város, a következő évben Jacques Vigert választják az első polgármesterré.

Nagy ugrás időben: 1962-ban kezdik el kialakítani a földalatti várost, amely máig a világ legkiterjedtebb földalatti gyalogosrendszere, boltokkal ésatöbbi. Valahol el kell ütni az időt a hosszú teleken is.

1967-ben Montreáli Világkiállítás.

1968-ban megalakul a Parti Québécois, amelynek legfőbb célja a független Quebec kikiáltása.

1976 XXI. Nyári Olimpiai Játékok – ugyanebben az évben a PQ többségi kormányra kerül, a tartomány új első embere Rene Levesque.

1977 Elfogadják a híres-hírhedt Bill 101-t, amelynek értelmében (többek között) Quebec hivatalos nyelve kizárólag a francia – megindul az anglofón lakosok és vállalatok kivándorlása

1980 Az első népszavazás: a tartomány lakóinak 59,56%-a szavaz a Kanadától való elszakadás ellen

1995 A második népszavazás: a tartomány lakóinak mindössze 50,58 %-a szavaz az elszakadás ellen...

2002-ben megalakul a GMA, a Greater Metropolitan Area (3,588,520 lakos - Quebec tartomány lakosságának 48%-a!), amely 27 város egyesülése (ezek egy része 2006-ban kiválik a nagyvárosi boldogságból).


A ’70-es évekig Montreál volt Kanada legnagyobb és gazdaságilag legerősebb városa. A hanyatlás részben a Parti Québécois térnyerésével és ezzel egyidőben az anglofón közösség és vállalatok nagy arányú elvándorlásával magyarázható. A ’90-es években a város visszatornászta magát második helyre (Torontó után), húzóágazatai többek között a szállítmányozás és kereskedelem, ruhaipar, légiközlekedés, orvosi kutatás, kommunikáció és információs technológia, és a turizmus.

A világ második legnagyobb francia nyelvű városa, amelyet azonban megoszt a kétnyelvűség.

Szó szerint is: a St.Laurent Boulevardtól („The Main”) keletre hagyományosan francia terület, míg nyugatra már bátrabban használhatjuk az angolt.
Az alábbi képen a sötétebb vörös foltok mutatják, hol laknak anglók - az egész halványak pedig azt, hogy hol közelít az arányuk a 0%-hoz.

Ahogy az már a fentiekből is látszik, Montreálról csak nagyon nehezen lehet úgy beszélni, hogy ne keverjünk bele tartományi ügyeket. A város mindig is az angolok és franciák csatatere volt, és a helyzetet tovább bonyolítják az új bevándorlók, akik szemtelen módon nagyobb valószínűséggel beszélnek angolul, mint franciául... Itt vagyok pl. én.
Quebec tartomány lakosainak csupán 7,7 %-a anglofón, azaz angol az anyanyelve (első nyelv), a (csak) angolt beszélő lakosság 73%-a azonban Montreálban és környékén összpontosul. Már ebből is látszik, hogy a város átvitt értelemben is sziget.
A GMA kicsit több, mint 3,5 millió lakosának azonban így is 65%-a francia anyanyelvű, 12,5 %-a anglofón, 22,5 %-a pedig valamilyen más nyelven beszél. A legnagyobb etnikai csoportok: olasz, ír, angol, skót, haiti, kínai és görög. Nagyon ingatag dolog ez a nyelvkérdés.
Csak összehasonlításképp, álljon itt ez a táblázat az egyes tartományokban élő angol anyanyelvű lakosok százalékáról:


Montreál rendkívül büszke a felsőoktatására, arra, hogy lakóinak egyötöde rendelkezik valamilyen felsőfokú oklevéllel, és a számtalan kutatóközpont mellett négy egyetemnek is otthont ad (két francia, két angol nyelvű, az egyensúly kedvéért), amelyek közül a McGill az egyik legelismertebb Kanada-szerte. Rengeteg nemzetközi diák tanul itt, akik tanulmányaik befejeztével gyakran a városban maradnak.


Számomra Montreál egy rendkívül színes, életteli város, ahol szinte mindent megtalálni, amit csak az ember kíván. Nem feltétlenül materiális dolgokra gondolok, Túró Rudit például nem kapni, inkább arra, hogy a leghidegebb téli napon is vannak események, amelyekre érdemes odafigyelni, és amint megérkezik a nyár, fesztivál fesztivált ér. Múzeumok, színház, koncertek. Hoki, hoki, amerikai foci. 2008-ig Forma-1-es futamok. Parkok, éttermek, hangulatos kávézók. Joie de vivre.

2009. január 18., vasárnap

Torontóról röviden - a kezdetektől napjainkig

Torontó Ontario állam/tartomány fővárosa és egyben Kanada legnagyobb városa. A világ egyik legmultikulturálisabb városa, az elővárosaival együtt mintegy 5,5 milliós lakossága több mint 70 nációból kerül ki. Észak-Amerika 5. legnagyobb városa, Kanada lakosságának tkp. egynegyede él a környező 160 km-en belül. Torontó Kanada üzleti központja és gazdasági motorja, 1994-ben a The Economist című gazdasági hetilap a világ legélhetőbb városának választotta.

„Toronto” nevének jelentése irokéz nyelven „fishing weir”, azaz „halászgát”, mely arra utal, hogy a mai Simcoe-tavon a huron indiánok facölöpöket vertek a tóba, hogy könnyebben tudjanak halászni. Az első európaiak a vidéken francia szőrmekereskedők voltak, akik „Fort Rouillé” néven alapítottak 1750-ben a közelben egy kereskedelmi állomást.
Az első nagy migrációs hullám az Amerikai függetlenségi háború alatt és után érte a környéket. Igaz, az ideérkezők Toronto néven alapítottak egy apró falut a mai város helyén, azonban 1793-ban Kanada akkori kormányzója, John Graves Simcoe az akkori Felső-Kanada tartomány székhelyének választotta és York néven egy várost emeltetett a helyére. York város 1834. március 6-án ünnepélyes keretek között újrakeresztelte saját magát, és ismét felvette az eredeti alapításkori nevét. Így ez a dátum lett Toronto város születésnapja is. A
Nagy-tavakon az 1840/50-es években beindult hajóforgalom (a város a Nagy-tavak egyike, az Ontario-tó partján fekszik), majd az ebből fakadó gazdasági robbanás komoly bevándorlási hullámot indított Kanada felé, mely révén az 1970-es években Torontó az ország legnagyobb városává nőtte ki magát, átvéve annak központi gazdasági, üzleti és kulturális szerepét is.


A torontói tőzsde ma a világ vezető tőzsdéi közé tartozik. A város GDP-je 305 millió USD, ami a világ 7-ik legnagyobb városi gazdaságává teszi. Torontó Kanada pénzügyi, ipari, kulturális és piacgazdasági központja is egyben.
A város lakossága, mint említettem, igen sokféle nációból kerül ki. A legtöbb torontói teljesen vagy részben Angliából illetve Íroroszágból származtatja magát. Emellett jelentős arányban vannak Kínából, Olaszországból, Portugáliából, Jamaicából, Indiából, Sri-Lankáról, Oroszországból, a Fülöp-szigetekről, Iránból, Vietnámból, Trinidadból, Romániából, Szomáliából, Németországból, Franciaországból, Magyarországról, Görögországból, Lengyelországból, Koreából... szerte a városban.
A legtöbben katolikus vallásúak (római katolikus a lakosság több, mint 30%-a), kb. 7% tartozik az Anglikán- vagy az Egyesült Kanadai Egyházhoz, de meg kell ezek mellett említeni az iszlám, hindu, buddhista és a szík vallási csoportokat is, akikhez elég sokan tartoznak itt, Torontóban.

Természetesen az angol a hivatalos nyelv, franciát az itt lakók csupán 1-2%-a beszéli, azonban sokan beszélik anyanyelvükként a kínait, olaszt, portugált, perzsát, urdut, spanyolt, punjabit és a tamilt.

Torontó lakossága folyamatosan nő, hiszen a Kanadába vándorlók közül 10-ből 4-en a városba vagy környékére települnek. Ez pl. 2001 és 2006 között 450.000 embert jelentett. Ehhez alakul a város évről évről, hiszen nem egyszerű feladat az immigránsok magas számával lépést tartani, akármilyen területre is gondoljunk (egészségügy, iskola, tömegközlekedés, szociális ellátások, lakhatás stb.)


Torontó igen sokszínű város, sok-sok minden megvan itt, amit egy észak-amerikai nagyvárosról elképzelünk: nyüzsgés, forgalmas utcák, szórakoztatóipar, kultúra, éjszakai élet. Talán nem is gondolnánk, de majd 125 múzeum van a városban, több mint 50 balett- és tánccsoport, 6 opera társulat és még sorolhatnánk. Toronto mindezek mellett a harmadik legnagyobb (angol nyelvű) színházi központ is, New York és London után. Azonban aki csendre és nyugalomra vágyik, Torontóban azok is megtalálják a számításaikat. Élhetnek a város nyugisabb részein, közel Torontó számtalan parkjainak egyikéhez, mely parkrendszer mindenképpen a város egyik nagy erőssége.

A várostervezésben pl. egyik elsődleges szempont, hogy a világ úgy ismerje majd , mint egy parkbéli várost (“City within a Park”). Hiszen – ahogyan mondják – a minőségi élet az egészséggel kezdődik, s ebben nagy szerepet játszik a természettel való érintkezés. Sok tanulmány mutat rá arra, mennyire fontos egészségünk szempontjából mindez. Már csak a fák látványa is terápiás jelleggel bír, s azok a betegek például, akik fákat láthatnak a kórházi ablakukból, gyorsabban épülnek fel.
Torontóban tehát valóban nagy figyelmet
fordítanak erre, s jelenleg több mint 7 millió fa van a városban. A kutatások szerint a városlakók több, mint 50 százaléka ki is megy a parkokba legalább hetente egyszer. Lehetőség akad bőven, hiszen a város kb. 13 százaléka parkosított, azonban kb. 42 százalék még nem kialakított erdőség, ami több, mint 35 km2-t jelent. Mindemellett még kb. 40.000 honos fát, bokrot, virágot ültettek csak az utóbbi öt év minden egyes évében.

Torontó ad otthont a világ legmagasabb, szabad szerkezetű épületének a CN Tower-nek, amely 1976-ban épült és 553.33 méter magas. A CN Tower mellett találjuk közvetlen a Rogers Centret (régi nevén SkyDome-ot), amely a világon elsőként rendelkezett teljesen behúzható tetőrendszerrel és sportpályája elég nagy ahhoz, hogy akár nyolc utasszállító repülőgép is parkolhat rajta. Torontóban található a világ leghosszabb utcája is, a Yonge Street, mely 1.896 km-ével vívta ki ezt a címet.

Ha pedig már úgyis ennyi adattal boldogítottalak titeket, hadd soroljak ide még egy-két további érdekességet, majd végezetül pár táblázatot is betennék azoknak, akiket érdekel. :) (Majd katt a képekre a nagyításért)

· Ahogyan azt már említettem, Torontó lakossága a külterületekkel együtt eléri az 5.5 millió főt. 2001 és 2005 között a város átlag 107.000 immigránst fogadott minden egyes évben. Kanada területére 2005 július és 2006 júliusa között összesen 324.000 bevándorló érkezett.
· A város lakosai közül 43% vallja magát „visible minority”, azaz kisebbségnek, ami 1996-ban még 37% volt. („Visible minority” az a személy, aki nem őslakos Kanadában, nem európai és nem fehérbőrű). A legnagyobb négy ilyen csoport Torontóban: a kínai (10.6%), a dél-ázsiai (10.3%), a fekete (8.3%), és a filipino (3.5%).

· 49%-a Torontó lakosságának Kanadán kívül született.

· Minden ötödik torontói a ’90-es években érkezett az országba.
· A városban 79 különböző etnikai csoport él.

Itt a Kanadába bevándorlók arányát láthatjátok 2006-ban tartományonként. Minél sötétebb egy tartomány színe, annál többen emmigráltak oda.

A második táblázaton a külföldön születettek arányát láthatjátok egy-két észak-amerikai város tekintetében.

Itt a családi bevételek középértékeit hasonlíthatjátok össze pár kanadai városban. A fekete oszlopok mutatják a bevándorlók, a fehér a nem bevándorlók értékeit.

Az utolsó táblázat a GTA-t (azaz Torontót a külterületekkel együtt), illetve a bevándorlók arányait mutatja 2006-ban.

(Lívia)

2009. január 10., szombat

Pár szóban Kanadáról

Maga a szó, canada, a huron-irokéz "kanata" szóból ered, melynek jelentése „falu”, „település”. Az ország az észak-amerikai kontinens északi felén található, államformája alkotmányos monarchia. Fővárosa Ottawa (az első képen a parlament látható), legnépesebb városa pedig Torontó.
Gazdaságának alapja kezdetektől fogva a rendelkezésre álló természeti erőforrások bősége volt. Bár lakossága mindössze egytizede az USA-énak, gazdasági súlya igen jelentős.
Az ország területileg hatalmas, partvonala - főleg az északon található számtalan sziget miatt - a leghosszabb a világon: 243 792 km. Területét tekintve a második legnagyobb ország Oroszország után. Népsűrűsége viszont igen alacsony, mindössze 3 fő/km²; bár a népesség megoszlása igen szélsőséges. A legsűrűbben lakott régió a Nagy-tavak (a Föld tavainak 60%-a Kanadában található) és a Szent Lőrinc folyó vidéke, itt telepedtek le ugyanis az első európaiak.

A Nagy-tavaktól a Sziklás-hegységig húzódik a kanadai préri, Ontario, Manitoba és Saskatchewan tartományokon keresztül. A Sziklás-hegységen Alberta és British Columbia (BC) osztozik. BC déli részén egyébként jóval enyhébbek a telek, mint bárhol máshol az országban.

A kanadai alkotmányos monarchia feje a mindenkori brit uralkodó, jelenleg a Kanada Királynője cím birtokosa II. Erzsébet. Őt a kormányzó képviseli, mely pozíciót általában egy visszavonult politikus vagy más jelentős személyiség tölti be, akit az uralkodó nevez ki a miniszterelnök javaslatára. A kormányzó által hagyja jóvá a királynő a képviselőház és a szenátus elfogadta törvényeket, ő nevezi ki a miniszterelnököt, ő olvassa fel a trónbeszédeket, írja alá az államközi szerződéseket, nyitja meg és zárja be a parlament ülésszakait, illetve oszlatja fel a parlamentet az új választások előtt. A királynő és a kormányzó hatalma azonban teljes mértékben névleges, a legtöbb kérdésben a miniszterelnök javaslatára döntenek. A parlament két házból áll: a képviselőházból, melynek tagjait a szavazópolgárok választják; és a szenátusból, mely 105 szenátori tagból áll. Őket a miniszterelnök nevezi ki.
A jelenlegi
miniszterelnök, Stephen Harper 2006 eleje óta van hatalmon. Két elődje, Paul Martin és a két egymást követő ciklusban is hatalmon lévő Jean Chrétien, a liberális párthoz tartozott, azaz 14 évig előttük nem volt jobboldali párt hatalmon.
Kanada lakossága a legutóbbi (2006-os) népszámláláskor
31.612.897 fő volt.
Kanada két hivatalos nyelve az angol és a francia. A franciát legfőképpen Québecben beszélik (ahol tartományi szinten csak a francia a hivatalos nyelv és a lakosság 80% francia nyelvű), és - noha az egyetlen hivatalosan kétnyelvű tartomány - jóval kisebb mértékben New Brunswickban (32.8%), Nova Scotiában (5%), és Ontarioban (4.5%). A legnagyobb nem hivatalos nyelvek: a kínai, az olasz és a német. Az őslakos nyelveket beszélők száma folyamatosan csökken, sajnos csak néhány kivétel akad.

Update: gondoltam, beszúrok ide egy színes (majdnemvak) térképet. Egyrészt, mert tetszik, másrészt, mert nagy, nagy, de szerintem amíg nincs előttünk, nem igazán esnek le az arányok. -- Manka :)


(L.)

2009. január 1., csütörtök

Bemutatkozás

Két magyar lány, Kanada keleti részéről, az ország két legnagyobb városából... A blogírás hozott minket össze, a véletlennek köszönhetjük a barátságunk.

Mindketten sok levelet kapunk azoktól, akik Kanada, az itteni élet vagy maga a bevándorlási procedúra iránt érdeklődnek. Így jutottunk el oda, hogy külön blogot indítsunk a sajátunk mellett és igyekezzünk minél több információt összegyűjteni egy helyen, s megosztani mindazt, amit látunk, hallunk, tapasztalunk, olvasunk. Mivel - tudomásunk szerint - eddig ilyen magyar nyelvű oldal nem létezik, így célunk, hogy a kanadai letelepedés és mindennapi élet alapvető információi egy helyen, magyarul elérhetőek legyenek.

Félreértés ne essék, senkit sem szeretnénk arra bíztatni, hogy hagyja el Magyarországot. Különös egybeesés a történetünkben, hogy mi magunk sem itt képzeltük el az életünk, hanem otthon. Lívia Miskolcon, Manka pedig Pécsett élt és dolgozott. Minket a szerelem hozott ide, párjaink kanadai fiúk, de látjuk és halljuk, hogy mások gazdasági okokból, munkavállalási vagy tanulási céllal, esetleg egyszerűen kalandvágyból vágnak neki a messziségnek.
Mi nekik szeretnénk segíteni, ahogy tudunk. Nem vagyunk bevándorlási szakemberek, csak azt tudjuk felajánlani: utánaolvasunk, kérdezünk, elmondjuk, végiggondoljuk...

Benneteket pedig arra kérünk, kérdezzetek, szóljatok hozzá az írásokhoz, segítsetek nekünk, hogy együtt formáljuk ezt az oldalt.

Amennyiben emailben szeretnétek megkeresni minket, a hellokanada@gmail.com címen írhattok nekünk – a visszatérő kérdéseket azonban a blogon szeretnénk megválaszolni.