2009. január 25., vasárnap
Hochelagától Montreálig - Észak-amerikai joie-de-vivre
Montreál a Szent-Lőrinc folyón elhelyezkedő sziget, amelyen 19 kerület (borough) együttesen alkotja Montreál várost és 15 különálló városka osztozik még rajta. (Ezek 2002-2006 között szintén Montreál városhoz tartoztak - "Egy sziget, egy város", álmodta meg Pierre Bourque polgármester, de bele is bukott).
A kezdetekről röviden:
A mai Mount Royal lábánál a Szent-Lőrinc folyó mentén élő irokéz indiánok alapították Hochelagát, ezt kb. 1500 fős települést, amit az 1535-ben érkező Jacques Cartier a franciák számára követelt.
A Hochelaga név jelentésében nem biztosak a kutatók, azt feltételezik, hogy az irokéz „osheaga” szóból származik, ami „nagy örvényeket” jelent és ebben a formájában vszínűleg a folyóra, illetve a Lachine Rapidsra (a folyó egy szakasza) utal inkább, semmint a településre.
1611-ben Samuel de Champlain szőrmekereskedő állomást alapított itt, az akkori vámház helyén ma helytörténeti múzeum áll, a Pointe-Á-Calliére.
1639-ben érkezik az első katolikus misszió, a Ville-Marie-nak keresztelt település kormányzója Paul Chomedey de Maisonneuve.
1759-ben a brit hadsereg győzelmet arat a franciák felett Quebec City közelében (Ábrahám-mezei csata), és 1760-ban elfoglalják Ville-Marie-t.
1763-ban a Hétéves Háború végével a Párizsi Béke részeként Új-Franciaország hivatalosan is angol uralom alá kerül.
1832-ben megalakul a mai Montreál város, a következő évben Jacques Vigert választják az első polgármesterré.
Nagy ugrás időben: 1962-ban kezdik el kialakítani a földalatti várost, amely máig a világ legkiterjedtebb földalatti gyalogosrendszere, boltokkal ésatöbbi. Valahol el kell ütni az időt a hosszú teleken is.
1967-ben Montreáli Világkiállítás.
1968-ban megalakul a Parti Québécois, amelynek legfőbb célja a független Quebec kikiáltása.
1976 XXI. Nyári Olimpiai Játékok – ugyanebben az évben a PQ többségi kormányra kerül, a tartomány új első embere Rene Levesque.
1977 Elfogadják a híres-hírhedt Bill 101-t, amelynek értelmében (többek között) Quebec hivatalos nyelve kizárólag a francia – megindul az anglofón lakosok és vállalatok kivándorlása
1980 Az első népszavazás: a tartomány lakóinak 59,56%-a szavaz a Kanadától való elszakadás ellen
1995 A második népszavazás: a tartomány lakóinak mindössze 50,58 %-a szavaz az elszakadás ellen...
2002-ben megalakul a GMA, a Greater Metropolitan Area (3,588,520 lakos - Quebec tartomány lakosságának 48%-a!), amely 27 város egyesülése (ezek egy része 2006-ban kiválik a nagyvárosi boldogságból).
A ’70-es évekig Montreál volt Kanada legnagyobb és gazdaságilag legerősebb városa. A hanyatlás részben a Parti Québécois térnyerésével és ezzel egyidőben az anglofón közösség és vállalatok nagy arányú elvándorlásával magyarázható. A ’90-es években a város visszatornászta magát második helyre (Torontó után), húzóágazatai többek között a szállítmányozás és kereskedelem, ruhaipar, légiközlekedés, orvosi kutatás, kommunikáció és információs technológia, és a turizmus.
A világ második legnagyobb francia nyelvű városa, amelyet azonban megoszt a kétnyelvűség.
Szó szerint is: a St.Laurent Boulevardtól („The Main”) keletre hagyományosan francia terület, míg nyugatra már bátrabban használhatjuk az angolt.
Az alábbi képen a sötétebb vörös foltok mutatják, hol laknak anglók - az egész halványak pedig azt, hogy hol közelít az arányuk a 0%-hoz.
Ahogy az már a fentiekből is látszik, Montreálról csak nagyon nehezen lehet úgy beszélni, hogy ne keverjünk bele tartományi ügyeket. A város mindig is az angolok és franciák csatatere volt, és a helyzetet tovább bonyolítják az új bevándorlók, akik szemtelen módon nagyobb valószínűséggel beszélnek angolul, mint franciául... Itt vagyok pl. én.
Quebec tartomány lakosainak csupán 7,7 %-a anglofón, azaz angol az anyanyelve (első nyelv), a (csak) angolt beszélő lakosság 73%-a azonban Montreálban és környékén összpontosul. Már ebből is látszik, hogy a város átvitt értelemben is sziget.
A GMA kicsit több, mint 3,5 millió lakosának azonban így is 65%-a francia anyanyelvű, 12,5 %-a anglofón, 22,5 %-a pedig valamilyen más nyelven beszél. A legnagyobb etnikai csoportok: olasz, ír, angol, skót, haiti, kínai és görög. Nagyon ingatag dolog ez a nyelvkérdés.
Csak összehasonlításképp, álljon itt ez a táblázat az egyes tartományokban élő angol anyanyelvű lakosok százalékáról:
Montreál rendkívül büszke a felsőoktatására, arra, hogy lakóinak egyötöde rendelkezik valamilyen felsőfokú oklevéllel, és a számtalan kutatóközpont mellett négy egyetemnek is otthont ad (két francia, két angol nyelvű, az egyensúly kedvéért), amelyek közül a McGill az egyik legelismertebb Kanada-szerte. Rengeteg nemzetközi diák tanul itt, akik tanulmányaik befejeztével gyakran a városban maradnak.
Számomra Montreál egy rendkívül színes, életteli város, ahol szinte mindent megtalálni, amit csak az ember kíván. Nem feltétlenül materiális dolgokra gondolok, Túró Rudit például nem kapni, inkább arra, hogy a leghidegebb téli napon is vannak események, amelyekre érdemes odafigyelni, és amint megérkezik a nyár, fesztivál fesztivált ér. Múzeumok, színház, koncertek. Hoki, hoki, amerikai foci. 2008-ig Forma-1-es futamok. Parkok, éttermek, hangulatos kávézók. Joie de vivre.
2009. január 18., vasárnap
Torontóról röviden - a kezdetektől napjainkig
Az első nagy migrációs hullám az Amerikai függetlenségi háború alatt és után érte a környéket. Igaz, az ideérkezők Toronto néven alapítottak egy apró falut a mai város helyén, azonban 1793-ban Kanada akkori kormányzója, John Graves Simcoe az akkori Felső-Kanada tartomány székhelyének választotta és York néven egy várost emeltetett a helyére. York város 1834. március 6-án ünnepélyes keretek között újrakeresztelte saját magát, és ismét felvette az eredeti alapításkori nevét. Így ez a dátum lett Toronto város születésnapja is. A
Nagy-tavakon az 1840/50-es években beindult hajóforgalom (a város a Nagy-tavak egyike, az Ontario-tó partján fekszik), majd az ebből fakadó gazdasági robbanás komoly bevándorlási hullámot indított Kanada felé, mely révén az 1970-es években Torontó az ország legnagyobb városává nőtte ki magát, átvéve annak központi gazdasági, üzleti és kulturális szerepét is.
A torontói tőzsde ma a világ vezető tőzsdéi közé tartozik. A város GDP-je 305 millió USD, ami a világ 7-ik legnagyobb városi gazdaságává teszi. Torontó Kanada pénzügyi, ipari, kulturális és piacgazdasági központja is egyben.
A város lakossága, mint említettem, igen sokféle nációból kerül ki. A legtöbb torontói teljesen vagy részben Angliából illetve Íroroszágból származtatja magát. Emellett jelentős arányban vannak Kínából, Olaszországból, Portugáliából, Jamaicából, Indiából, Sri-Lankáról, Oroszországból, a Fülöp-szigetekről, Iránból, Vietnámból, Trinidadból, Romániából, Szomáliából, Németországból, Franciaországból, Magyarországról, Görögországból, Lengyelországból, Koreából... szerte a városban.
A legtöbben katolikus vallásúak (római katolikus a lakosság több, mint 30%-a), kb. 7% tartozik az Anglikán- vagy az Egyesült Kanadai Egyházhoz, de meg kell ezek mellett említeni az iszlám, hindu, buddhista és a szík vallási csoportokat is, akikhez elég sokan tartoznak itt, Torontóban.
Természetesen az angol a hivatalos nyelv, franciát az itt lakók csupán 1-2%-a beszéli, azonban sokan beszélik anyanyelvükként a kínait, olaszt, portugált, perzsát, urdut, spanyolt, punjabit és a tamilt.
Torontó lakossága folyamatosan nő, hiszen a Kanadába vándorlók közül 10-ből 4-en a városba vagy környékére települnek. Ez pl. 2001 és 2006 között 450.000 embert jelentett. Ehhez alakul a város évről évről, hiszen nem egyszerű feladat az immigránsok magas számával lépést tartani, akármilyen területre is gondoljunk (egészségügy, iskola, tömegközlekedés, szociális ellátások, lakhatás stb.)
Torontó igen sokszínű város, sok-sok minden megvan itt, amit egy észak-amerikai nagyvárosról elképzelünk: nyüzsgés, forgalmas utcák, szórakoztatóipar, kultúra, éjszakai élet. Talán nem is gondolnánk, de majd 125 múzeum van a városban, több mint 50 balett- és tánccsoport, 6 opera társulat és még sorolhatnánk. Toronto mindezek mellett a harmadik legnagyobb (angol nyelvű) színházi központ is, New York és London után. Azonban aki csendre és nyugalomra vágyik, Torontóban azok is megtalálják a számításaikat. Élhetnek a város nyugisabb részein, közel Torontó számtalan parkjainak egyikéhez, mely parkrendszer mindenképpen a város egyik nagy erőssége.
Torontóban tehát valóban nagy figyelmet fordítanak erre, s jelenleg több mint 7 millió fa van a városban. A kutatások szerint a városlakók több, mint 50 százaléka ki is megy a parkokba legalább hetente egyszer. Lehetőség akad bőven, hiszen a város kb. 13 százaléka parkosított, azonban kb. 42 százalék még nem kialakított erdőség, ami több, mint 35 km2-t jelent. Mindemellett még kb. 40.000 honos fát, bokrot, virágot ültettek csak az utóbbi öt év minden egyes évében.
· A város lakosai közül 43% vallja magát „visible minority”, azaz kisebbségnek, ami 1996-ban még 37% volt. („Visible minority” az a személy, aki nem őslakos Kanadában, nem európai és nem fehérbőrű). A legnagyobb négy ilyen csoport Torontóban: a kínai (10.6%), a dél-ázsiai (10.3%), a fekete (8.3%), és a filipino (3.5%).
· 49%-a Torontó lakosságának Kanadán kívül született.
· Minden ötödik torontói a ’90-es években érkezett az országba.
· A városban 79 különböző etnikai csoport él.
(Lívia)
2009. január 10., szombat
Pár szóban Kanadáról
Gazdaságának alapja kezdetektől fogva a rendelkezésre álló természeti erőforrások bősége volt. Bár lakossága mindössze egytizede az USA-énak, gazdasági súlya igen jelentős. Az ország területileg hatalmas, partvonala - főleg az északon található számtalan sziget miatt - a leghosszabb a világon: 243 792 km. Területét tekintve a második legnagyobb ország Oroszország után. Népsűrűsége viszont igen alacsony, mindössze 3 fő/km²; bár a népesség megoszlása igen szélsőséges. A legsűrűbben lakott régió a Nagy-tavak (a Föld tavainak 60%-a Kanadában található) és a Szent Lőrinc folyó vidéke, itt telepedtek le ugyanis az első európaiak.
A Nagy-tavaktól a Sziklás-hegységig húzódik a kanadai préri, Ontario, Manitoba és Saskatchewan tartományokon keresztül. A Sziklás-hegységen Alberta és British Columbia (BC) osztozik. BC déli részén egyébként jóval enyhébbek a telek, mint bárhol máshol az országban.
A kanadai alkotmányos monarchia feje a mindenkori brit uralkodó, jelenleg a Kanada Királynője cím birtokosa II. Erzsébet. Őt a kormányzó képviseli, mely pozíciót általában egy visszavonult politikus vagy más jelentős személyiség tölti be, akit az uralkodó nevez ki a miniszterelnök javaslatára. A kormányzó által hagyja jóvá a királynő a képviselőház és a szenátus elfogadta törvényeket, ő nevezi ki a miniszterelnököt, ő olvassa fel a trónbeszédeket, írja alá az államközi szerződéseket, nyitja meg és zárja be a parlament ülésszakait, illetve oszlatja fel a parlamentet az új választások előtt. A királynő és a kormányzó hatalma azonban teljes mértékben névleges, a legtöbb kérdésben a miniszterelnök javaslatára döntenek. A parlament két házból áll: a képviselőházból, melynek tagjait a szavazópolgárok választják; és a szenátusból, mely 105 szenátori tagból áll. Őket a miniszterelnök nevezi ki.
A jelenlegi miniszterelnök, Stephen Harper 2006 eleje óta van hatalmon. Két elődje, Paul Martin és a két egymást követő ciklusban is hatalmon lévő Jean Chrétien, a liberális párthoz tartozott, azaz 14 évig előttük nem volt jobboldali párt hatalmon.
Kanada lakossága a legutóbbi (2006-os) népszámláláskor 31.612.897 fő volt.
Kanada két hivatalos nyelve az angol és a francia. A franciát legfőképpen Québecben beszélik (ahol tartományi szinten csak a francia a hivatalos nyelv és a lakosság 80% francia nyelvű), és - noha az egyetlen hivatalosan kétnyelvű tartomány - jóval kisebb mértékben New Brunswickban (32.8%), Nova Scotiában (5%), és Ontarioban (4.5%). A legnagyobb nem hivatalos nyelvek: a kínai, az olasz és a német. Az őslakos nyelveket beszélők száma folyamatosan csökken, sajnos csak néhány kivétel akad.
Update: gondoltam, beszúrok ide egy színes (majdnemvak) térképet. Egyrészt, mert tetszik, másrészt, mert nagy, nagy, de szerintem amíg nincs előttünk, nem igazán esnek le az arányok. -- Manka :)
(L.)
2009. január 1., csütörtök
Bemutatkozás
Két magyar lány, Kanada keleti részéről, az ország két legnagyobb városából... A blogírás hozott minket össze, a véletlennek köszönhetjük a barátságunk.
Mindketten sok levelet kapunk azoktól, akik Kanada, az itteni élet vagy maga a bevándorlási procedúra iránt érdeklődnek. Így jutottunk el oda, hogy külön blogot indítsunk a sajátunk mellett és igyekezzünk minél több információt összegyűjteni egy helyen, s megosztani mindazt, amit látunk, hallunk, tapasztalunk, olvasunk. Mivel - tudomásunk szerint - eddig ilyen magyar nyelvű oldal nem létezik, így célunk, hogy a kanadai letelepedés és mindennapi élet alapvető információi egy helyen, magyarul elérhetőek legyenek.
Félreértés ne essék, senkit sem szeretnénk arra bíztatni, hogy hagyja el Magyarországot. Különös egybeesés a történetünkben, hogy mi magunk sem itt képzeltük el az életünk, hanem otthon. Lívia Miskolcon, Manka pedig Pécsett élt és dolgozott. Minket a szerelem hozott ide, párjaink kanadai fiúk, de látjuk és halljuk, hogy mások gazdasági okokból, munkavállalási vagy tanulási céllal, esetleg egyszerűen kalandvágyból vágnak neki a messziségnek.
Mi nekik szeretnénk segíteni, ahogy tudunk. Nem vagyunk bevándorlási szakemberek, csak azt tudjuk felajánlani: utánaolvasunk, kérdezünk, elmondjuk, végiggondoljuk...
Benneteket pedig arra kérünk, kérdezzetek, szóljatok hozzá az írásokhoz, segítsetek nekünk, hogy együtt formáljuk ezt az oldalt.
Amennyiben emailben szeretnétek megkeresni minket, a hellokanada@gmail.com címen írhattok nekünk – a visszatérő kérdéseket azonban a blogon szeretnénk megválaszolni.