2009. május 26., kedd

A kanadai életkezdésről 1.


A sok levél alapján, amiket kapunk tőletek, az tapasztaljuk, hogy legtöbben elsősorban azt szeretnék megtudni, hogyan juthatnak el Kanadáig - ami természetesen érthető és aminek természetesen valóban megvannak a maga útvesztői. Az előző bejegyzésekben mindennek éppen csak a felszínét súroltuk. Az itteni életről, az újrakezdésről, a milliónyi nehézségről azonban igen kevés kérdés érkezik. Talán sokan azt gondolják, a legnagyobb akadályt leküzdik azzal, ha valamelyik vízumot sikerül megszerezniük, aztán majd csak lesz valahogy, irány a jobb világ.

Az itteni négy évem során azonban azt tapasztalom, hogy sokan nincsenek felkészülve egy új élet megteremtésére, ráadásul teljesen az alapoktól. Erről beszélünk legkevesebbet. Ez a kérdés köti le a legkevesebb energiánkat. Pedig a téma semmivel sem elhanyagolandóbb, mint maga a vízumszerzés labirintusából való kikecmergés. Sőt. Olyan ez, mint a házasélet: megtalálni a párunkat önmagában sem könnyű, ahogyan elindulni sem a közös élet felé, de miután összeköltöztünk, hátradőlünk kicsit képzeletbeli székünkben, mint aki jól végezte dolgát. Pedig a "nehezebb" része csak ezután következik. A kompromisszumkeresésről, a konfliktusmegoldásokról, a hullámhegyekről/völgyekről nem sokan beszélnek nekünk, mielőtt mi magunk meg nem tapasztalnánk. Így gyakran hajlamosak vagyunk idő előtt megfutamodni, mielőtt igazán megtettünk/megpróbáltunk volna mindent. Nem véletlen a válások magas száma sem...
Így van ez egy új élet kialakításával is. Az igazi megmérettetés csak a belépés után kezdődik. Sajnos nem egyszer látunk családokat szétesni, vagy idővel visszamenni az anyaországba, mert összeroppannak a terhek súlya alatt. A sikersztorik mellett erről szintén keveset hallunk, pedig ez is hozzátartozik a valósághoz. Ahogyan a legtöbb dolgot az életben, ezt is csak a gyakorlatból tudjuk meg, azaz miután megéltük, hogy az emigráció nem mindenkinek jön be. Vannak pl., akik azt remélik az új világtól, hogy nem csak az életszínvonaluk, de a kapcsolatuk is megjavul majd, s megszűnnek azok a problémák, amikkel otthon kellett szembenézni. A helyzet azonban nem egyszer fordítva működik. Mivel sok frusztráció, visszautasítás, lemondás vár ránk, ez mind-mind keményen teszteli a kapcsolatokat is.

A valóság tehát sok esetben eltér az elképzelttől, ami az első éveket illeti. Ha vannak már itt családtagok, barátok, azaz valamiféle támasz, az hatalmas segítség az első időkben, de valljuk be, a legtöbb bevándorló család nem dicsekedhet ezzel a bónusszal. Hisszük azonban, hogy sok mindenre fel lehet készülni, legalábbis bizonyos szinten! Már az is borzasztó sokat jelent, ha beszélünk róla, ha tudatosítjuk, hogy mik várnak ránk. Ezért szeretnénk az emigráció nehézségeiről mi is kicsit beszélni és teret engedni az ezzel kapcsolatos gondolatoknak. Persze nagyon mások vagyunk mindannyian, így mind másképp élünk meg bizonyos élethelyzeteket. A fentiekkel szemben természetesen vannak irigylésreméltó ellenpéldák is, akik ügyesen veszik a sorbanálló akadályokat, szépen-lassan beilleszkednek és felépítik második otthonukat. De tény, hogy ez mindenkinek kemény munka, jobb esetben csapatmunka eredménye.

Ennek a témakörnek szenteljük tehát az "új életkezdés nehézségei" című kategóriát. Továbbra is arra bíztatunk titeket, írjatok, kérdezzetek, osszátok meg gondolataitokat, véleményeiteket velünk. Másoknak is sokat segíthet, ha ezt (akár névtelenül is), de magán a blogon teszitek. Együtt minden könnyebb. :)

(L.)

2009. május 9., szombat

Bevándorlás Kanadába 6. - Családtagok szponzorálása

Kedvenc témám következik... Amikor az életemről álmodoztam, úgy gondoltam, Pécsett leszek tanár és egy "rendes magyar fiút" fogok majd szeretni, amíg meg nem halunk. Amint az látható, ettől távolabb nem is lehetnék a 8-10 évvel ezelőtti elképzeléseimtől, bár "rendes magyar fiút" sikerült találni, csak montreáli kiadásban.

Az esküvő után bele is vágtunk ebbe a hetedhétországra szóló hercehurcába, amit a Bevándorlási Minisztérium úgy hív,
családtagok szponzorolása. Ha beleolvastok egy-két netes fórumba, valószínűleg csak a drámákkal és rémtörténetekkel fogtok találkozni: rendkívül lehangoló és meglehetőst ijesztő, amikor pedig információra vágyik az ember ebben a forgatagban.

A saját tapasztalatunk az volt, hogy legtovább a mindenféle papírok összegyűjtése tartott: nyáron a Mo-n kijelölt két orvos nyaralt, aztán a bűnügyi nyilvántartás (ami 5 perc, de odáig el is kell jutni), stb., stb. ... A beküldéstől számított két hónapon belül azonban megérkezett az elfogadó levél, és még interjúra sem kellett mennem Bécsbe. (De ismerek olyat, akinek kellett - ez mind esetfüggő).

Na, de nem csacsogok, álljon itt a hivatalos verzió:

- Ki lehet szponzor?
Minden 18-ik életévét betöltött kanadai állampolgár és állandó lakos, aki megfelel bizonyos feltételeknek: nem büntetett előéletű, vállalja a szponzorált személy "alapvető szükségleteinek" fedezését és pénzügyi támogatását x évig, ...
- Kit szponzorálhat?
- Házastársat, élettársat, 22-ik évét be nem töltött, egyedülálló gyermekét (örökbefogadás is), illetve szülőt, nagyszülőt, egyéb rokont bizonyos feltételek mellett

Házastárs: egyértelmű, a házasságkötés országában és Kanadában is érvényesnek kell lennie * Egyneműek házasságát is elismerik, bizonyos feltételek mellett

Élettárs: a) "Common-Law Partner" minimum 12 hónapot
bizonyíthatóan egy lakcímen élők kapcsolata b) "Conjugal Partner" - a kapcsolat minimum 12 hónapja fennáll, ám külső tényezők miatt nem kerülhetett sor a kézfogóra (pl. bevándorlási problémák, vagy ha az egyik fél házas, de a lakóhelyén nem ismerik el a válást mint lehetőséget, stb.... DE az nem érv, hogy a kapcsolat még nem volt olyan szinten, hogy összeházasodjanak)

Gyermek:
22-ik évét még be nem töltött, egyedülálló gyermek, vagy kortól függetlenül nappali tagozatos tanulmányokat folytató vagy fogyatékkal élő, a szüleitől függő gyermek


- Hogyan?
(a kérdésre kattintva a bevándorlási min. megfelelő oldalára juttok)

Két jelentkezést kell kitölteni, egyet a szponzornak, egyet pedig a szponzorált személynek. Nyomtatványok elérhetőek
itt és itt. Ezek gyakorlatilag a legapróbb és legszemélyesebb részletekre is kiterjednek. Ki, kivel, mikor, hol, milyen körülmények között találkozott, hogyan és miért, ... Mindezt képekkel, számlákkal, személyes levelekkel stb. illusztrálva, hogy bizonyítsuk kapcsolatunk valódiságát (ez nyilván csak a házasokra vonatkozik, egy gyereket nehéz kitalálni. Vagy az én fantáziám nem elég jó).

Szül. akvi kivonat, házassági akvi kivonat, iskolai bizonyítványok, igazolványkép, ...


A szponzorált személynek be kell szereznie a
Kivonat a bűnügyi nyilvántartásból nevű ékes dokumentumot (NEM ugyanaz, mint az erkölcsi bizonyítvány!), ezt írásban is kérvényezhetjük, de be is gyalogolhatunk érte (Vaskapu u.):

Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
Hatósági és Felügyeleti Főosztály
Bűnügyi Nyilvántartó Osztály

1476 Budapest 100, Pf. 278


Ha éltünk hosszabb ideig külföldön (min. 6 hónap), az adott ország(ok)ból is be kell szereznünk ugyanezt.


Ezen kívül egy
orvosi vizsgálat is vár ránk, a Mo-n kijelölt két orvos valamelyikénél. Itt legalább megtudjuk, van-e szifiliszünk, AIDS-ünk, esetleg valamilyen tüdőbajunk. 2006-ban 18.000-et ért a túra.

Természetesen
mindent le kell fordíttatni, itt mondjuk érdemes utánajárni, hogy az OFFI-nak akarunk nagypénzt kiadni vagy a párunk ismer olyan fordítót Kanadában, aki jobban és olcsóbban dolgozik. (Egy kis reklám: én Montreálban tudok valakit :)

Ezt az egész paksamétát elküldjük a szponzornak, ő pedig a megfelelő díjak befizetése után továbbküldi a Case Processing Centre-nek Mississaugában (Ontarió), amennyiben mi Kanadán kívül várakozunk, vagy Vegreville-be (Alberta), ha már az országban vagyunk.


De mi van, ha egyik fenti kategóriába sem tartozunk? Semmi pánik,
itt a B-terv:
Ki szponzorálható?
Szülők, nagyszülők: egyértelmű
18-ik életévüket be nem töltött, árva ÉS egyedülálló testvérek vagy testvér gyermekei, illetve unokák

egyéb rokon (a kapcsolattól függetlenül), ha a fentiek közül senki sem szponzorálható és a szponzornak nincs más kanadai állampolgár vagy állandó lakos rokona (magyarán, ha se kutyája, se macskája, csak a nagymama másodunokatestvérének a 16-ik kiskuzinja él, aki mi vagyunk...)

A folyamat itt is ugyanaz, nyomtatványok elérhetők itt.

A 18-ik évüket betöltött, önellátó testvérek sajnos kiesnek, viszont ha a szakképzett munkaerő kategóriában vagy a tartományi programok valamelyikében jelentkeznek, extra pontot jelent nekik az itt élő rokon, hiszen elősegíti beilleszkedésüket.

Ha pályázatunk elfogadják, állandó lakosi státuszt kapunk, vagyis annyival tudunk kevesebbet, mint az állampolgárok, hogy nem szavazhatunk.


Belinkelem a
Gyakori Kérdések Klubját is, mert egész érdekes felállásokra is használható, érthető válaszokat ad.

Na, és mi újság Quebecben? A feltételek gyakorlatilag ugyanazok, az egyetlen igazi különbség, hogy házastárs szponzorálása esetén a szponzornak nem kell minimum fizetést felmutatni, itt ugyanis alapvető emberi jog, hogy együtt haljunk éhen.
A megfelelő federális nyomtatványok mellett ki kell tölteni a tartományi papírokat is, és egy kis extrát fizetünk, miből élnének a francia bürokraták, ha nem belőlünk.