2009. június 30., kedd

Kanadai életkezdés 2. - Internationally Educated Professionals

Én magam is élő példa vagyok arra, hogy mennyire nem egyszerű külföldről érkezett szakemberként elhelyezkedni a saját szakmánkban. (Nem véletlen, hogy kiérkezésem után nem sokkal egy teljesen más szakmát kezdtem el tanulni és abban is dolgoztam sokáig.) Ez a legtöbbünknek nem kis sokkot jelent az első időkben. Mindannyian sokat dolgoztunk azért, hogy megszerezzük a diplomáinkat vagy letegyük a szakvizsgákat, elhelyezkedjünk és sokunk sikeresen lépegetett is előre az otthoni ranglétrán.

Amit hasznos nem elfelejteni: egy kialakult szakmai identitással érkezünk, ami alapvetően meghatározott minket otthon és fontos része volt az önmagunkról alkotott képnek (szakács vagyok, közgazdász vagyok, mérnök vagyok vagy éppen szociális munkás). Ezt azonban a bevándorlás után legtöbb esetben egy perc alatt félre is tehetjük - legalábbis egy időre. Időnként hirdetésekbe botlunk a városban arról, hogy kevés másik ilyen ország van, ahol ennyi diplomás szakember dolgozna bolti eladóként, sofőrként stb., mint itt. Mindannyian azzal a tudattal érkezünk, hogy Kanada tárt karokkal várja a képzett munkaerőt, legyen az orvos, asztalos, gépészmérnök vagy szobafestő. Akinek van képzettsége és jó is abban, amit csinál, az megtalálja itt a helyét - halljuk mindannyian.

Félreértés ne essék, senkit nem akarunk elijeszteni, miszerint a fenti mondat nem állná meg a helyét. Arra azonban tudatosan fel kell készülni, hogy nagy általánosságban időbe - gyarkan évekbe - telik, mire az ember visszatalál a saját szakmájába. (A szakmunkás végzettséggel rendelkezőknek ebből a szempontból nagyobb esélyeik vannak, mint a diplomás szakembereknek.) Azt látom magam körül, hogy azok az emberek sokkal könnyebben és sikeresebben illeszkednek be a kanadai mindennapokba, akik elfogadják, hogy eleinte jó pár lépést vissza kell lépniük, mielőtt újra elkezdhetnek előre haladni. Ez szerintem az egyik legfontosabb alapja a sikeres váltásnak! Rugalmasnak lenni és elfogadni, hogy az életünket itt valóban az alapoktól kell újraépíteni. Az új élet a szó szoros értelmében új életet jelent.. Embert próbáló lehet ez a folyamat... Nem nehéz elkeseredni hosszú hónapok sikertelen keresgélése után, miközben esetleg nem is egyedül, hanem gyerekekkel, feleséggel/férjjel érkeztünk.

A tudatos felkészülés tehát nagyon sokat jelent - önmagunk és az egész család számára egyaránt.
Más ország, más kultúra, más szokások. Más bejáratott utak, más módszerek segíthetnek abban, hogyan találjuk meg önmagunkat egy idegen országban.

Van egy fontos szó, amit szerintem jó minél előbb megtanulnunk: ez pedig az Internationally Educated Professionals (IEP) kifejezés. Azaz sokkal sikeresebbek lehetünk, ha már az első időkben nem bevándorlóként azonosítjuk magunkat, hanem külföldön képzett szakemberként. A szavaknak nagy erejük van, egy ilyen helyzetben pedig, amibe a megérkezés után kerülünk, nagyon sokat segíthet, hogy mire állítjuk be az agyunkat. Engem jelenleg éppen erre tanítgatnak az egyik torontói egyetemen (Ryerson University), ahol éppen egy IEP-knek szánt képzésben veszek részt. A távoktatásos képzés éppen arról szól, hogyan készítsünk "action plant", hogy fejlesszük saját készségeinket/képességeinket, hogyan legyünk egyre magabiztosabbak és végül, de nem utolsósorban hogyan legyünk sikeresek egy teljesen új és ismeretlen munkaerőpiacon. Nagyon érdekes hallani/olvasni a társaimat, akik a világ különböző tájairól jöttek, különféle dimplomákkal/szakmákkal a kezükben, hogy az élményeink, tapasztalataink abszolút ugyanazok voltak az első időket, a beilleszkedést illetően. Ugyanazokba a falakba ütköztünk, ami - gondoljunk csak bele - nem lehet véletlen. Mindannyian jövünk valahonnan, és hozzunk magunkkal egyfajta érzés- és gondolatvilágot. Van a fejünkben egy "rendszer" pl. azzal kapcsolatosan is, hogyan legyünk sikeresek a munkaerőpiacon. Azonban előfordul, hogy a sok sikertelenség után sem gondolunk arra, hogy talán valahol a fejünkben lévő alapokkal van a "gond", hanem csak azt látjuk, hogy nem kapunk olyan munkát, amilyet szeretnénk és egyre elkeseredettebbek leszünk. A változásra/változtatásra való készség éppen ezért nagyon-nagyon fontos, hogy ezeket az "elcsúszásokat" észrevegyük, képesek legyünk tanulni, alkalmazkodni és ne döngessünk olyan falakat, aminek ajtaja is van, csak meg kell tudni, merre keressük.